Az alábbi kis szösszenet a júliusi elvonuláson született. Az ott végzett gyakorlatok szellemében megpróbáltam elképzelni, milyen is lenne az a világ, ahol egyfelől az adás lenne az alapvető érték, másfelől a bal kéz használata kerülne előtérbe...
Ülök a templomban, s a szemtanú szerepén gondolkodom. Vajon mit látok, mennyit érzékelek abból, ami a szemem előtt zajlik: Vadzsramálá átadja a vonalat Lílávadzsrának. Ami előttem történik, a vonal áthagyományozásának rítusa, egy lényegibb, szavakkal el nem mondható valóság része.
Leppencs, topán, topánka, tutyi, klumpa, pacsmag, pacsker. Hátulról belebújós, leginkább otthoni használatra való lábbeli, közönséges nevén papucs. Szeretnék néhány adalékkal szolgálni ahhoz, mit is jelent ez a szó közösségünk számára, milyen szerepet tölt be az életünkben, s nem utolsósorban milyen tanítással szolgál számunkra.
A közgyűlés helyszíne egy százötven éves spanyol kúria volt, amely egy természetvédelmi terület közepén található hegy tetejére épült, s ma már buddhista kolostorként működik. A spanyol grand, aki felépítette ezt a gyönyörű épületet, minden bizonnyal csodálkozna, ha látná, miként alakult át birtoka...
Samatha elvonulás 2006
Párna és huzat.
Ülök a bordó párnámon a huzatban, fejem tetejéig bebugyolálva, a rám szabott terület falatnyi, talán 1 négyzetméter lehet. Ücsörgök, s közben nézem a falat, az is néz engem. Kölcsönös bizalmatlansággal méregetjük egymást.

Őszentsége, akárcsak a többi ember, maga is meghal egyszer. Halandó emberként érzi és érti hát mindazt a szenvedést, amit a Halál mér a halandókra. A mulandóságról elmélkedve azonban azt is megosztja velünk, hogyan érthetjük meg a halál folyamatát, s miként viszonyulhatunk félelem és elégedetlenség nélkül ennek megmásíthatatlan tényéhez.

Az Ászana, Pránájáma, Mudrá, Bandha olyan átfogó mű, amely jól érthető ábrák felhasználásával lépésről lépésre vezető instrukciókkal látja el az olvasót, sőt még a csakra tudatosítás részleteit is tartalmazza. A hatha jóga rendszer legegyszerűbb gyakorlataitól a legbonyolultabbakig terjedő iránymutatást ad gyakorló és tanár számára egyaránt.
Michael Carroll Éberség a munkában című kötetére némi véletlen révén leltem rá, hiszen egy olyan polcon bújt meg, melyre a magamfajta általában rá se néz, a ma oly divatos menedzsment tanácsokat rejtő „Hogyan legyünk milliomosok?” vagy „Öltözködési tanácsok brókereknek” típusú puhafedelű kiadványok között...

„A Ji kingről, erről a kínai klasszikusról már 2500 éve – Konfuciusztól Karátson Gáborig – tudósok százai vagy talán ezrei írtak kommentárokat, próbálták szavakban megfogalmazni a csak képben értelmezhetőt. Az egyik legtöbbet vitatott probléma az, hogy a hexagramok – ezek a tulajdonképpen bináris jelek – miért nem követik a megfelelő számszerinti sorrendet, sőt semmilyen látható rendezettséget nem mutatnak..."
Ez a szöveg a nyári elvonulás alatt keletkezett, amelyen idén, a kreatív egy órában, mindenkinek magányosan kellett valamit alkotnia. Minden étkezésnél kiláttam az utcára, s mivel ezúttal bent a faluban laktunk, számos alkalommal láthattam egy öreg nénit, aki ott ült a háza előtti lócán.

Lélek – lélekzet. A magyar nyelv szóhasználata is jelzi, hogy az emberi lélek és a légzés között milyen szoros a kapcsolat. Sőt, közvetve arról is tudósít bennünket, hogy a levegővétel módja lelkiállapotunkról is üzen.

Az ember már ballag hazafelé, élete bakelit lemezén már a B oldalt játssza. Ilyesféléket mondanak, akik már bizton elmondhatják, hogy a felén túljutottak. "Mit tettem, mire vágyok még, mi ennek az egésznek a célja, értelme?" -- kérdezik.

Az ember nem járhat egyszerre két úton, fontos, hogy elkötelezett legyen a kiválasztott egyetlen út iránt. Az egyénnek el kell döntenie, melyik irányzatot tartja a sajátjának, melyik áll hozzá a legközelebb, melyik felel meg temperamentumának, spirituális késztetésének. Ha ezt eldönti, már látja, hogy melyik úton kell haladnia.