Buddhista családban születik újjá, ami már gyermekként lehetővé teszi a számára, hogy megismerje az indiai és távolkeleti bölcselet tanításait. 1972-ben találkozik Láma Anagarika Govindával, aki a buddhizmus egyik első megismertetője volt nyugaton, s egészen annak 1985-ben bekövetkezett haláláig személyes tanítványaként marad mellette...
Sok ember azonosítja magát annak a nemzetnek a jellemző vonásaival, amelyhez tartozik. A Buddha azonban nem egy meghatározott nemzetnek adta tanításait, hanem mindenkinek, aki tanácsért vagy tanításért fordult hozzá. A nemzet fogalma nagyon hasonlít az egyéni „én” fogalmához. Az ilyen fogalmak behatárolják a fejlődés lehetőségeit, melyek elé mi magunk állítunk korlátokat, amikor önmagunkat vagy egy adott nemzetet kötött és rögzített tulajdonságokkal határozzuk meg.
A tiszteletreméltó Lílávadzsra, polgári nevén dr. Pressing Lajos dharmácsárjaként 1997 óta fáradhatatlanul végzett tanítói tevékenysége révén a rend közösségének támaszává vált. Ezért Vadzsramálá, a Magyarországi Árya Maitreya Mandala Egyházközösség mandalácsárjája 2007. június 24-én, a szaga dawa hónap tizedik napján vadzsrácsárjává avatta őt.
A buddhizmus növekvő népszerűségének titka, hogy nem csupán utat mutat az embereknek a belső és a külső békéhez, hanem azt is megtanítja, hogyan lehet ezen az úton lépésről lépésre haladni. A nyugati emberek nagyra értékelik, hogy a Buddha tanítása konkrét módszereket ad a kezükbe, melyek segítenek abban, hogy jótékony változtatások révén életük mesterévé váljanak.

A buddhizmushoz való viszony újragondolása Kínában az elsöprő gazdasági fejlődésnek köszönhető, amely a nyugati civilizáció számos nem kívánatosnak tekintett „vívmányát”: a Coca Colát, hightechet, a gazdagok túlhajtott fogyasztását, a kábítószereket és a prostitúciót is magával hozta. Ezt a fejlődést, Kína amerikanizálódását próbálják most ellensúlyozni...

Őszentsége a XIV. Dalai Láma tavaly augusztusban a világ 44 országából közel tízezer embert vonzott mágnesként a felújított Zürich-Oerlikon Stadionba, ahol elbűvölte hallgatóságát. Őszentsége nyolc napon át adott tanítást két kedvelt szövege, a Bódhicsarjávatára és a Bhávanákrama alapján. A tanítás központi témája az volt, hogy miként legyünk úrrá a szenvedéshez vezető érzelmeken.
A szútra szó eredetileg fonalat vagy füzért jelent – aminek tehát van eleje, közepe és vége –, míg a tantra jelentése szövet vagy olyan eszköz, amellyel szőni lehet. Vagyis utóbbi esetében minden mindennel összefügg és egyfajta szövedéket alkot. A tantráról folytatandó elmélkedést a változással kell kezdenünk. Ha a tantra ösvényére lépünk, akkor mi magunk is át fogunk alakulni.
A Buddha élettörténetéről írott szanszkrit, páli és kínai források elvarázsolnak szóképeik erejével és teljességével, s a mítoszok és mesék világába vezetik el az olvasót. Buddha történelmi élete — melynek bizonyíthatóságára a Nyugat oly nagy súlyt helyez —, felfejthetetlen egységbe fonódik össze a mítosszal.
Az északi félteke lakóiban mélyen gyökerező vágy él a fényre és a melegségre. Amikor az őszi napok elkezdenek rövidülni, az emberek megpróbálják a még melengető napfényt magukba gyűjteni - élvezni az utolsó aranyló sugarakat, hogy legalább ennek az életadó energiának az emlékét magukkal tudják vinni a tél sötétjébe, melyet aggódással és szorongó bizonytalansággal várnak.
Láma Anagarika Govinda 1998 december 17-én lenne éppen 100 éves. Gyakran a buddhizmus nyugati úttörőjének nevezik őt, aki hidat vert kelet és nyugat között. Azóta a Dharma, s különösen annak tibeti hagyománya is gyökeret eresztett nyugaton, és tisztázódott számos félreértés, amelyek szétoszlatásán Govinda Láma az ötvenes és a hatvanas években oly sokat fáradozott.
Jézus, az ember Fia a buddhisták számára is meghitt ismerős: olyan ember, aki megvalósította magában azokat az isteni tulajdonságokat, amelyeket a Buddha tanítványai "az isteni állapotban időzés" ismérveiként jellemeznek: a feltétel nélküli szeretetet valamennyi lény iránt; az együttérzést mások szenvedésével, s a korlátok nélküli odafordulást minden lény felé...
Gautama Sziddhártha csak egy bizonyos ideig élte a remeték és aszkéták életét. Megvilágosodása előtt és után is a hétköznapi emberek között élt, akik között igen sok nő is volt. E nők jelentős, sőt olykor döntő szerepet játszottak a Buddha életében.

E világban egy társadalom csak úgy tud fejlődni, ha minden egyes tagja felelősséget vállal ezért, és valamilyen formában maga is hozzájárul ehhez. Együttes erőfeszítés nélkül nem lehetséges a fejlődés.