Az Európai Buddhista Unió találkozója Strasbourgban

Ebben az évben szeptember 23-tól 28-ig két EBU rendezvény színhelye is volt a franciaországi Kosan Ryumon Ji zen-központ: az első három napon a nyugati buddhista tanítók 3. európai találkozójának adott otthont, majd ezt követően az Európai Buddhista Unió rendes éves közgyűlésére került sor. A Buddhista Missziót mindkét találkozón Lílávadzsra, közösségünk egyik vezető tanára és ügyvivője képviselte.

A négy éve alapított Kosan Ryumon Ji a festői szépségű elzászi dombok között, a Strasbourgtól kb. 40 km-re fekvő Weiterswiller nevű falucska szélén helyezkedik el egy japán minták alapján kialakított szép parkban. A hely szellemében és a vendéglátók mentalitásában a zen szigora kellemesen keveredett a franciákra jellemző könnyedséggel és eleganciával. A hajnali és esti zazen, valamint a rituális étkezések feszes rendjét a tárgyalások szüneteinek nyitott és könnyed légköre, valamint a francia konyha finomságai ellenpontozták.

A buddhista tanítók konferenciáján négy téma szerepelt a napirenden. Az első az alapvető és minden európai buddhista által elfogadott buddhista tanítások rögzítését tűzte volna ki célul. Egy ilyen alapvető buddhista „katekizmus” kidolgozása mellett szól, hogy ha az egységesülő Európában a buddhista világvallás akár a hivatalos fórumok felé, akár a laikus nagyközönség vagy a média irányában képviseltetni kívánja magát, akkor általános igény az alapvető és a buddhizmust azonosító tanítások vagy hitelvek tömör és közérthető megfogalmazása. Ugyancsak fontos volna ez bizonyos „new age”-es és egyéb kétes ezotérikus iskoláktól való egyértelmű megkülönböztethetőség érdekében, akik olykor visszaélnek a buddhista elnevezéssel vagy fogalmakkal. Jóllehet a résztvevők többsége állást foglalt egy ilyen „alapvető buddhista tanítások” kidolgozása mellett, a kezdeményezés egyelőre – elsősorban az angliai tanítók ellenállásán – elakadt. Utóbbiak ragaszkodtak ahhoz a szigetországban kialakult gyakorlathoz, hogy buddhistának lenni elég, ha valaki buddhistának mondja magát. Az angol résztvevők attól tartottak, hogy ha bármilyen általános meghatározást is adunk a buddhizmusra, akkor ez később egyes közösségek kirekesztésének alapjául szolgálhat, és az európai buddhizmus nemkívánatos uniformizálódása irányába hatna.

A második megvitatott téma a tanító-tanítvány kapcsolat kérdései voltak a sajátos európai viszonyok között. A résztvevők egyetértettek abban, hogy a tanítóval szembeni hagyományos követelmények – így pl. a Dharma helyes szemlélete, a tanítások bizonyos fokú értése ill. megvalósítottsága, az alkalmas körülmények, a morális tartás, a tanításra való rátermettség és ügyesség – ma és nyugaton is éppúgy érvényes elvárások egy buddhista tanítóval szemben, mint a hagyományos szerzetesi közösségekben. Másfelől viszont a tanító szerepköre bizonyos változásokat is mutat, amelyek részben a modern nyugati kultúra demokratikusabb felfogásából, részben pedig abból a tényből adódnak, hogy Európában a gyakorlók túlnyomó többsége (sőt a tanítók nagy része is) laikus és nem szerzetes. A jó nyugati tanító-tanítvány kapcsolatot a keletitől eltérően nem az abszolút tekintély hangsúlyozása, hanem a bizalmon alapuló tisztelet és a szellemi barátság jellemzi. Többen hangsúlyozták annak fontosságát, hogy a tanító a tanítványt a nagyobb szabadság és ne a függőség irányába vezesse.

A kiscsoportos megbeszélések egyik érdekes témája volt a buddhizmus és a pszichoterápia viszonya. Újabban mind terapeuták, mind egyes buddhista tanítók részéről megfigyelhető ilyen – nem minden kritikától mentes – kapcsolatkeresés. A megbeszélésen a német származású, Franciaországban tanító Láma Lhündrub vázolta a »buddhista pszichoterápia« egy olyan tézisét, amely első ízben kínál megnyugtató választ az ilyen irányú törekvésekkel kapcsolatos problémákra. A tézis lényege, hogy a buddhista pszichoterápiának egyfelől pszichoterápiás és orvosi szempontból professzionális tudáson és kiképzésen kell alapulnia, másfelől viszont értékrendjének és terápiás céljainak a Buddha-Dharmán kell alapulnia, s csak olyan módszereket szabad alkalmaznia, amelyek nem ellentétesek a Dharmával, és nem érintik kedvezőtlenül a páciens spirituális fejlődését. A második szempont érvényesülésének előfeltétele, hogy a buddhista pszichoterápiát alkalmazó terapeuta maga is gyakorló buddhista és a buddhista bölcseletben és meditációban kiképzett személy legyen.

A konferencia negyedik témája az úgynevezett résztvevő buddhizmus (»engaged buddhism«), e sajátosan nyugati képződmény megvitatása volt. Az önmagát résztvevő buddhizmusként meghatározó irányzat a társadalomban való aktív segítő közreműködést (pl. börtönökben, hajléktalanok között, hátrányos helyzetű rétegekben), a társadalmi problémák ügyében pedig tevékeny, határozott fellépést (pl. tüntetések, akciók) tűzi ki célul. A konferencia résztvevői e törekvések méltánylása mellett nem hallgatták el kritikájukat sem. A bírálatok szerint a résztvevő buddhizmus gyakran azt a hamis képet sugallja, mintha lenne egy résztvevő buddhizmus – akik mondjuk demonstrálnak –, s ezzel szemben létezne egy részvétlen, »köldöknéző« buddhizmus, mely csak saját meditációjával van elfoglalva. Holott a részvét és ebből következőleg a társadalomban való segítő részvétel a Buddha-Dharma lényegéhez tartozik, ezért semmi sem indokolja egy speciális »résztvevő« buddhizmus elkülönülését. A bírálatok másik szempontja az volt, hogy az egyoldalú látványos akciók elterelhetik a figyelmet a belső út és a Dharma gyakorlásának fontosságáról, s a nem kellő bölcsességen alapuló beavatkozások miatt a segítő szándék maga is karmikus bonyodalmak forrásává válhat.

A hétvégén ugyanitt került sor az EBU éves közgyűlésére. Az előzetesen kiadott napirendtől eltérően az értekezlet egyfajta válságstábbá alakult: a tagság úgy ítélte meg, hogy az utóbbi években az EBU nem találta helyét, az egyes országok tagszervezeteinek gyors fejlődése közepette tisztázatlanná vált az európai szövetség funkciója, fennakadások mutatkoztak a rendezvények szervezésében és a tagsággal való kapcsolattartásban. A résztvevők kifejezték érdekeltségüket az EBU fenntartásában és megújításában, és egy háromnapos intenzív brainstorming során igyekeztek erre egy akciótervet kidolgozni. Az elfogadott lényegesebb határozatok: (1) Tisztázni kell a szövetség jogi helyzetét és európai szintre kell azt emelni, hogy a szövetség képessé váljon a buddhista vallás képviseletére az európai intézményes és jogi fórumokon. (2) Javítani kell a tagsággal való kommunikációt. (3) Újra kell definiálni a szövetséget mint a buddhista közösségek széles köre számára nyitott, a buddhizmus sokféleségét elismerő, s előítélet- és elvárásmentes párbeszédüket támogató szervezetet. (4) Népszerűsíteni kell az EBU-t a lehetséges tagjelöltek körében, s vonzóvá kell tenni számukra a tagságot. (5) Korszerűsíteni kell és a külvilág felé való kommunikáció egyik fő csatornájává kell fejleszteni az EBU honlapját.

A közgyűlés végén a vezetőség részleges újraválasztására került sor. Ennek során először választottak az elnökségbe kelet-európai képviselőt az új alelnök, a horvát Zarko Andricevic személyében.