A Buddhista Misszió rendezvényeinek többsége jelenleg kötelező belépő díjak nélkül, a résztvevők önkéntes adományaira támaszkodva működik. Mivel nálunk még nem megszokott ez a módszer, és sokan zavarba jönnek tőle – nem tudják, mennyit „illik” adni, vagy mekkora költségekkel jár egy-egy rendezvény –, a legtöbb helyen tájékoztatásképpen megadjuk a hasonló jellegű belépődíjas programok ma Magyarországon szokásos árait. Hogy ki-ki mennyit ad, azt senki sem ellenőrzi, a felajánlásokat a rendezvény helyszínén elhelyezett adománygyűjtő dobozba kérjük bedobni.
Jóllehet a kötelező tandíj mellett is felhozhatók érvek, a szellemi úthoz szükséges tudás megszerzésénél mégis a felajánláson alapuló rendszer látszik előnyösebbnek. Ezáltal senki nem szorul ki a tanulás lehetőségéből szerényebb jövedelme miatt; felajánlását mindenki saját lehetőségeihez igazíthatja.
Talán még ennél is fontosabb, hogy a résztvevők a felajánlással gyakorolhatják az adás tökéletességét és a nagylelkűség erényét, s átélhetik saját belső nemességüket. Amikor egy szolgáltatás fogyasztójaként költjük el esetleg ugyanazt az összeget, akkor önközpontú tendenciáinkat erősítjük meg, még akkor is, ha tanítást vásárolunk. A felajánlással viszont átélhetjük a szabaddá válás örömét és a közös ügyünkért való felelősségvállalás jóleső érzését.
Mindazonáltal felhívjuk a résztvevők figyelmét, hogy az önkéntes tandíjmegállapítás nem ingyenességet jelent. A tanítások anyagi síkon történő megjelenítése költségekkel is jár. Az önkéntes rendszer hosszú távon csak akkor tartható fenn, ha valóban beérkezik annyi adomány, amiből ezeket fedezni tudjuk.

