Buddhista ökonómia II.

Mottó:
”A Föld eleget terem ahhoz, hogy
kielégítse minden ember szükségletét,
ám nem minden ember mohóságát.”
                                             (Gandhi)

Korábbi, 2000 augusztusában publikált cikkünkben kezdtük el fejtegetéseinket a buddhista szemléletű közgazdaság- és társadalomelméletről. Alább folytatjuk ezt a gondolatmenetet, felidézve és bővítve a korábbiakban leírtakat.

Lehetséges tehát a társadalmi/gazdasági problémáknak egy olyan buddhista szellemű megközelítése, amely tudományos igényű, s nem pusztán vallási indíttatásból fakad. Az első jelentős tanulmány e tárgykörben E.F. Schumacher „A kicsi szép” című könyve volt (1973).

A jelenkori gazdaságról és társadalomról szóló »modern« buddhista elmélet belesimul a – nevezzük az egyszerűség kedvéért így - »alternatív« gazdaságelméletbe, sőt annak egy igen erős ága. Itt kell megemlíteni, hogy a szakirodalom szóhasználata nem egységes: gyakran csak a szövegkörnyezetből érthető meg, hogy a szerző mely társadalmi/gazdasági formációról beszél. Az »alternatív gazdaságtan« szinonimái még: »ökológikus«, »zöld-« vagy »antigazdaság«, »humán ökonómia«, »metaökonómia«, valamint - Schumacher után - »buddhista ökonómia«.

A kétféle megközelítés közötti különbség az alábbi ellentétpárok alapján érthető meg:

 (Robin Clarke nyomán, rövidítve)       

A fenti táblázat még a 70-es évek elején készült, és könnyedén kiegészíthetjük azt napjaink tapasztalatai alapján:

Figyeljük meg, hogy nem pusztán gazdaságról beszélünk, hanem társadalmi kérdésekről, illetve ezek összefonódásáról is!

A fenti felosztás alapján képzeljük el például a kínai hatóságok által erőltetett lhászai vasútépítés hatásait a tibeti társadalomra…

Az alternatív szemlélet felbukkanását az a felismerés hozta meg, hogy az ökoszféra véges, tehát a végtelen gazdasági növekedés – e véges szférában – lehetetlen (de Mello, 1979). Kialakult a humán szemléletű irányzat, mely a gazdaságot az ember műveként, az ember által létrehozott és újratermelt rendszerként szemléli, bevonva a kapcsolódó emberközpontú tudományos diszciplínákat a vizsgálódásba: az antropológiát, demográfiát, szociológiát.

Idézzük fel a buddhista ökonómia főbb megállapításait:

Mivel az ember kisléptékű lény, kicsi, azaz emberi méretű szervezeteket kell létrehozni számára.

Az egoista szerveződésű rendszerek agresszív cselekedetekre vezet(het)nek az önérdekek összeütközései folytán, és így nem garantálhatják a társadalmi békességet.

A modern ipari társadalmak öngyilkos stratégiát folytatnak, amikor fokozódó mértékben zsákmányolják ki a természetet, azt az alapot, melyen létünk nyugszik.

A természet- és társadalomromboló tevékenységhez asszisztál a hagyományos közgazdaságtan is, mivel a tevékenységek gazdaságosságát elsősorban a profit – a pénzben realizálódó haszon – mércéjével méri. A pénzben kifejezett ár segítségével összemérik az összemérhetetlent: az újratermelhető és a nem újratermelhető nyersanyagokat.

A buddhista ökonómia központi kategóriája a fejlődés fenntarthatósága: semmiféle eszme vagy gyakorlat nem igazolható, ha az hosszú távon nem tartható fenn.

A civilizáltság nem az emberi vágyak megsokszorozásában áll, hanem az emberi jellem megtisztításában. A jellemet legfőképpen a munka formálja, amely ha megfelel az emberi szabadság és méltóság követelményeinek, akkor mind a munka végzőjét, mind pedig a munka termékét megnemesíti.

A kulcsszavak: egyszerűség és erőszakmentesség. A fogyasztás nem öncél, hanem az emberi jól-lét eszköze. A buddhista szellemiségű fogyasztás a szerény eszközökkel megvalósított nagyfokú szükségletkielégítést jelenti.

Az embereknek egyszerre van szükségük szabadságra és rendre, ezért a nagy egységeken belül megvalósítandóak az emberléptékű, kicsi, autonóm, »helyiérdekű« szerveződések.

Lényegi különbség van az ember és a többi élőlény között, azonban az ember magasabbrendűsége azt jelenti, hogy törődnie kell a természeti lényekkel: felelős értük.

Az úgynevezett »jóléti társadalom« értelmetlenség, mivel az anyagi javakat, a fogyasztást fontosabbnak tartja az embernél, a kreatív emberi tevékenységnél. Az ember felszabadításának kulcsa, hogy nem a dolgok élvezete elvetendő, hanem az értük való beteges hajsza.

A buddhista szemléletű gazdasági és társadalmi formáció megvalósítható.

Jogos lehet a kérdés: miért beszélünk erről? Nos, azért, mert meggyőződésünk, hogy mindenki legalább egy dolgot megtehet: a maga tevékenységi területén kezdeményezhet és részt vehet olyan akciókban, melyek célja az ökológiai – és benne a humán – jól-lét elősegítése.

Beszéljünk továbbra is e témáról: várjuk a hozzászólásokat, hogy azokat honlapunkon közölhessük, megvitathassuk. Az eddig megjelent írások szándékosan az elméletről szóltak. Szívesen adnánk hírt arról, hogy ki mit tesz vagy éppen javasol a lények  buddhista szemléletű együttéléséért.

 (Az írás első részét lásd itt)