Élet a Gangesz partján, avagy boldogság ok nélkül (Négy hónap jóga)

India Bihar állama valaha a világ leggazdagabb királysága volt. Bihar királya a legenda szerint kilószámra adományozta az aranyat alattvalóinak, akik jólétben és boldogságban éltek, s büszkék voltak országukra és királyukra.

Ez az állam ma az egymilliárdos ország legszegényebb területe, ahol ezrek fagynak halálra egy kemény tél alatt, és további tízezrek halnak éhen évente. Az európai szemnek szokatlan és megdöbbentő a szegénységnek ez a mértéke, és az első benyomások alapján nincs is miért itt hosszasabban időzni. Turista csak azért utazik ide, hogy ellátogasson Bodhgájába, ahol a Buddha megvilágosodott.

Pedig van ennek az államnak még ma is egy olyan kincse, amely nemcsak Indiában, hanem az egész világon híres és elismert. Ez a kincs Szatjananda jóga vagy Bihar jóga néven ismert.

Indiai léptékkel parányi város Munger, ahol a modern ashram, a Ganga Darshan található. Ebben az épületben működik a világ első államilag elismert spirituális egyeteme, a Bihar School of Yoga. Az ashram három nagy tanító nevéhez kapcsolódik. Az iskola alapításának gondolata Szvámi Sivananda Szaraszvatitól származik, az alapító a világhírű jógi Szvámi Szatjánanda Szaraswati, az intézményt pedig 1984 óta Szvámi Nirandzsanananda Szaraszvati irányítja, akinek a vezetése alatt 2000-ben az iskola egyetemi rangot kapott. Nemes céljuk, hogy az ősi tudományt, a jógát megismertessék az egész világgal, ahogyan megfogalmazták „parttól partig, ajtótól ajtóig…”

Az iskola gurukula rendszerben működik, vagyis az ott élők egy nagy családot alkotnak, amelynek feje a guru. A guru a jóga tanítása szerint elengedhetetlen a szellemi úton. Amikor az iskolában matematikát, fizikát, vagy más tudományokat tanulunk, eszünkbe sem jut feltenni a kérdést, hogy kell-e ehhez nekünk tanító, szükségünk van-e rá. Pedig ugyanez a helyzet a spirituális tudományokkal is. Szükségünk van a tanítóra, aki útmutatást ad, mert ő az, aki tisztán látja a tanítvány rejtett értékeit, és segít azokat kibontakoztatni. A guru szó jelentése is erre utal: ő a sötétség eloszlatója.

Az asramban minden az ő eszmei irányításával történik, mindenki feltétel nélkül hisz és bízik benne. A guru és tanítvány közötti kapcsolat a jóga lényeges eleme. A tanítvány a szükséges segítséget a mestertől mindig a megfelelő formában kapja meg. Ebben a mondatban a megfelelő a kulcsszó, mert bizony az útmutatás nem mindig abban a formában érkezik, amely számunkra a legkellemesebb volna. Ezért fontos szabály, hogy a gurut soha ne ítéld meg a tettei alapján.

Ebben a gurukula rendszerű intézményben a tudásszintjének megfelelően mindenki kiveszi részét a mindennapi munkából, egyformán osztozik az örömökön és bánatokon. Aki eljön ide, az nem csak elméleti oktatásban részesül, s nem csak ászanákat, pránájámát és meditációt tanul, hanem megismerheti és megtapasztalhatja a jógik életmódját. És még valamit: megismerhet egy olyan helyet, ahol nem kell ahhoz ok, hogy boldognak érezze magát.

A jóga szerint testünket energiacsatornák bonyolult rendszere hálózza be. Ezeket a csatornákat szanszkritül nádíknak nevezik. Ezeken keresztül áramlik az éltető energia, a prána. Testünkben három kiemelkedő fontosságú nádí található. Mind a három kapcsolatban áll az idegrendszerrel is. A mai tudomány nyelvén a pingalá nádí a szimpatikus, az idá nádí a paraszimpatikus, a szusumna nádí pedig a központi idegrendszernek felel meg. Legtöbbünkben az idá és a pingalá csatorna működése nem kiegyensúlyozott, hanem mindig valamelyiknek a dominanciája figyelhető meg. Ez az kiegyensúlyozatlanság hosszú távon betegségekben mutatkozhat meg. A jóga filozófiája szerint az összes létező betegség – legyen az fizikai vagy lelki eredetű – az energiarendszer diszharmóniájából ered. Ha sikerül az idá és a pingalá nádikban áramló energiákat egyensúlyba hozni, az azt jelenti, hogy a fizikai, szellemi és pszichikai folyamatok működése kiegyensúlyozott és harmonikus lesz. Amikor ezt az állapotot elértük, akkor beszélhetünk teljes testi, lelki, szellemi egészségről.

Maga az életmód, amely szerint a jógik élnek, előttünk sem ismeretlen, hiszen a nyári elvonulásainkon hasonló napirendet követünk. Igaz, van egy kis különbség. Nálunk nyaranta – az idő rövidsége miatt – a hangsúly az elméleti oktatáson van, a Gangesz partján viszont mindennapos a fizikai munka, hiszen ez segít az egyensúly, a belső harmónia megteremtésében.

Szvámi Sivananda, az iskola megálmodója úgy fogalmazott, hogy a jóga harmóniát jelent a szív, a fej, és a kéz tevékenységei között. E három fajta tevékenységgel a jóga három különböző ága foglalkozik: a bhakti az Isten iránti odaadás jógája, a dnyána a tudás jógája, és a karma, a cselekvés jógája. Ez utóbbira jellemző, hogy bármi legyen is a tevékenység, azt maximális figyelemmel és tudatossággal végzik. Az ilyen összpontosítással végzett munka meditatív tevékenységgé válik.

Amilyen fontos szerepet játszik a jógik életmódjában a karma jóga, ugyanolyan fontos szerepe van a táplálkozásnak is. A jóga azt tanítja, hogy az élet feltétele az éltető energia, a prána jelenléte. A prána két úton kerülhet a szervezetbe. Az egyik a légzés, a másik a táplálkozás. Ezért hallatlanul fontos az elfogyasztott táplálék minősége és mennyisége. Nem mindegy, hogy mikor, mit, mennyit és hogyan eszünk.

A jelenségek világában a jóga három minőséget különböztet meg. A tamasz a tehetetlenség és változatlanság, a radzsasz a dinamizmus és aktivitás, a szattva pedig a harmónia és az egyensúly minősége. Mint ahogyan a világban minden dolog, úgy az ételek is magukban hordozzák ezeket a minőségeket, ezért a jógi arra törekszik, hogy az általa elfogyasztott étel szattvikus legyen. Ilyen ételek például a könnyen emészthető rizs és zöldségek, hüvelyesek, gyümölcsök.

Fontos az étkezések időpontja is. A jóga és testvértudománya, az ájurvéda szerint azzal segítjük legjobban szervezetünket, ha a reggelit és az ebédet délelőtt tizenegyig elfogyasztjuk, a vacsorát pedig még napnyugta előtt magunkhoz vesszük. Ennek magyarázata az emésztésben részt vevő szervek működésének időzítésében rejlik. Például a vékonybél működésének csúcspontja – tehát amikor a prána áramlása maximális a szervben – délután egy és három óra közé esik. Így ha az ebédünket sikerült még délelőtt elfogyasztanunk, akkor az étel éppen a vékonybélben lesz annak csúcsműködése idején. A prána felvételét azzal is elősegíthetjük, ha az ételünket csöndben, meditatív figyelemmel vesszük magunkhoz.

A jóga állítja, hogy megfelelő étrenddel minden szinten megváltoztathatjuk magunkat. Az elfogyasztott táplálék ugyanis nem csak a fizikai síkon van hatással életünkre, hanem a minősége – tamasz, radzsasz, szattva – révén gondolataink és érzéseink minőségét is meghatározza, így létezésünk minden síkján hat. A változtatás kizárólag rajtunk, elhatározásunkon és önfegyelmünkön múlik.

A másik út, amelyen keresztül az életenergiához juthatunk, a légzés. Ezért kapnak fontos szerepet a jógában a légzőgyakorlatok. Naponta 21600-szor veszünk lélegzetet, és a jógi célja az, hogy mind a 21600-nak tudatában legyen. A pránájáma gyakorlatok segítségével a pránát kiterjeszthetjük szervezetünkben, ami elengedhetetlen a harmónia megteremtése szempontjából.

Számos eset bizonyítja, hogy mennyire komolyan kell vennünk a práná ról szóló tanításokat. Hiába rendelkezünk például fizikailag ép szemekkel vagy lábakkal, ha a prána nem jut el ezekbe a szervekbe, akkor nem vagyunk képesek látni vagy mozogni.

Az egészség elengedhetetlen feltétele a prána szabad áramlása a testben. Számos esetben a prána akadályokba ütközik. Ezek a blokkok fizikai, lelki vagy mentális eredetűek lehetnek. A fizikai akadályok oldásában a satkarma, azaz a tisztító gyakorlatok segítenek. Az ászanák, a fizikai gyakorlatok elősegítik a két testfélben áramló prána egyensúlyba hozását. A mentális és lelki eredetű blokkok oldása meditációkkal és relaxációval segíthető elő. Ilyen módszerek az antar mauna ( belső csend), az adzsapa dzsapa ( folyamatos mantra recitálás ) és a jóga nidrá. Ezek úgynevezett pratjáhára gyakorlatok, amelyek lényege, hogy visszavonjuk tudatunkat az érzékszerveinkről.

Szwami Satyananda meggyőződése szerint a szív legkönnyebben a közös éneklés hatására nyílik meg, ezért az ashramban a napi rutin része a kirtan. Esténként mindenki, aki az ashramban él, összegyűlik a szertartásteremben, hogy szent szövegeket és mantrákat énekeljen. A mantráknak kiemelkedően fontos szerep jut a jógában. A mantrák hangokból állnak, a hangoknak pedig különböző rezgésük, energiájuk van. Ezek hatással vannak a test energiaközpontjaira, képesek áttörni az energia-blokkokat, megnyitni a csakrákat. Ráadásul ez a közös éneklés sokak számára a nap legkellemesebb elfoglaltságát jelenti, hiszen a hangulata mindig felemelő.

Az est további része csöndben telik. Este hat és reggel hat között maunát, csendet tartanak. Ez csak az újonnan érkezőknek furcsa, de ha néhány napig fegyelmezetten betartják, akkor utána már senki nem érzi lemondásnak, sőt egy idő után mindenkinek kifejezett igénye alakul ki a csendre. A csend jótékony hatással van a jógira. Azt a rengeteg energiát, amit nem fordít fölösleges beszélgetésre, a befelé fordulásra, önmaga megismerésére használja.

Az előbb említett fegyelem egyébként kulcsszó a jógában. Egyike a jóga három fő princípiumának. Ez magában foglalja a szádhana fegyelmezett és rendszeres, teljes beleéléssel és hittel végzett gyakorlását. Ha így gyakorolunk, akkor a megtapasztalhatjuk a jelenségek időtlenségét. A második alapelv a megtisztulás minden szinten. Az érzelmi tisztulásban a jamák és a nijamák segítenek. A föntebb említett pratjáhára gyakorlatok a tudatot tisztítják, míg a jantrák és a mandalák a pszichikai szint megtisztítását segítik elő. A harmadik elv a relaxáció. Ez a különböző szinteken történő elengedés folyamata.

Végül még egy gondolat a hármas szám kapcsán a jelen, múlt, jövő hármasságáról. A jógi jelenhez, múlthoz és jövőhöz – vagyis általában az élethez – való attitűdje a következő: A múlt emlékeinek elengedése kulcskérdés. Mint ahogyan az autónkból is időnként leengedjük a fáradt, elhasznált olajat, a tudatunkból is ki kell takarítani a zavaró gondolatokat, szennyeződéseket. A jelennel kapcsolatban ki kell fejlesztenünk a képességet magunkban, hogy száz százalékig részt vegyünk benne. Legyünk ott minden pillanatban minden cselekedetünkben. Bármit is csinálunk, törekedjünk tökéletességre. Nagyon fontos, hogy legyen célunk, mert igaz a mondás, hogy a céltalan ember olyan, mint a tengeren kormány nélkül hánykolódó vitorlás. És végül bízzunk magunkban, legyünk optimisták a jövőnkkel kapcsolatban.

Befejezésül és gondolatébresztő gyanánt álljon itt, amit az egyik szvámin mondott egy beszélgetésben az életről és annak céljáról: „Az életben két dolgot tehetünk. Az egyik, hogy megvilágosodunk, a másik, hogy késleltetjük azt.”

Békesség! Hari Om Tat Sat