Filmklub

Időpont: minden hónap második péntek estéjén 18 órakor

Belépődíj: 600,- Ft/alkalom, felajánlásként a kulturális központ fenntartására

Információ és kapcsolatfelvétel: Uppalavanná Ujfalusi Éva +36 20 217 3029

Meditáció a moziban

A tavaszi félévre olyan filmeket válogattunk össze, melyek remélhetőleg gazdag szellemi kitekintést adnak a néző számára, ezúttal nemcsak buddhista témákban. E filmek általános emberi kérdésekről szólnak, nem hétköznapi szinten. Gondolatokat ébresztenek és kérdéseket hívnak elő, s mint általában a műalkotásokhoz, valahogyan viszonyulunk hozzájuk, kapcsolatba lépünk velük. A vetítések után szakavatott meghívott előadókkal beszélgetünk a filmekről, hogy elmélyítsük a látottakat, és gazdagítsuk a filmek hatására bennünk formálódó gondolatok és érzések szövetét.

Minden érdeklődőt szeretettel várunk!

A vetítések minden hónap második péntekén 18 órakor kezdődnek, kérjük a pontos érkezést!

Program

Február 10.

A sivatag hercege (Bab' Aziz)

(színes, feliratos svájci-magyar-francia-német-iráni-tunéziai-angol filmdráma, 96 perc, 2005)

Rendező: Nacer Khemir

Két alak rajzolódik ki a homok óceánjában: Ishtar, a bájos kislány és nagypapája, Bab'Aziz, a vak dervis. Céljuk a dervisek nagy találkozója, melyre harminc évente egyszer kerül sor. Ahhoz, hogy odataláljanak, hinniük kell, s a szívükkel meg kell hallaniuk a sivatag végtelen csöndjét. Vándorútjuk során különböző emberekkel találkoznak: Osmannal, aki a kút mélyén megpillantott gyönyörű fiatal nőt keresi; Zaiddal, akinek az éneke elcsábított egy bájos szépséget, ám elveszítette őt; és ott van a herceg, aki feladta mindenét, hogy dervis lehessen – egy régi történet, melyet Bab'Aziz mesél Ishtarnak, miközben céljuk felé igyekeznek. A sivatag a dervis barátja, és a kellő időben felfedi titkát Bab'Aziz előtt: megmutatja az összejövetel helyét. Bab'Aziz számára eljött az idő, hogy eggyé váljon a sivatag homokjával, s maga is részévé váljon a legendáknak, melyek ott kavarognak a sivatagban, mint álom az álomban, végtelenül, ahogy a homokszemek sodródnak.

Március 9.

Ádám almái (Adams aebler)

(színes, feliratos dán-német vígjáték-dráma, 94 perc, 2005)

Rendező: Anders Thomas Jensen

Az újnáci Ádámot 12 hét közmunkára ítélik. A büntetést a jólelkű pap, Iván közösségében kell letöltenie. A csupa furcsa alakból álló társaság kíváncsian tekint a jövevényre, akinek célja felforgató jellegű – a paplak kertjének büszkeségét, az almafát veszi célba, almatortát akar sütni. Ám hiába Ádám eltökéltsége, az almafa termése ki van téve a madarak és a kukacok támadásainak, ráadásul villám is sújtja. Ivan úgy véli, az ördög packázik velük, Ádám szerint viszont mindez Isten műve, hiszen a gonosz talán nem is létezik.

Április 13.

Az élet nyomában (Waking Life)

(színes, magyarul beszélő amerikai animációs film, 99 perc, 2001)

Rendező: Richard Linklater

A film egy fiatal diák útját követi nyomon egy olyan világban, ahol az álmokat és a valóságot rendkívül vékony határvonal választja el egymástól. Különböző emberekkel találkozik, és a legkülönfélébb létkérdésekről cserél eszmét velük. A központi probléma az, hogy hol ér véget az álom, és hol kezdődik a valóság. Meddig tart egyéni szabadságunk, s lehetünk-e egyáltalán teljesen szabadok? Döntéseinket magunk hozzuk, vagy valami/valaki irányítja akaratunkat és személyiségünk fejlődését? Mi akadályozza meg az embert, hogy a valós lehetőségeit elérje? Milyen szereplőnek lenni egy álomban? Hogyan békéljünk meg az élet paradoxaival? Létezik-e “Szent Pillanat”, s ha igen, hogy éljük meg? Vajon mindannyian újonnan érkezett lelkek vagyunk, vagy életeken, világokon keresztül kellett utaznunk ahhoz, hogy jelenlegi szerepünket játszhassuk?

Május 11.

Persona

(fekete-fehér, feliratos svéd film, 85 perc, 1966)

Rendező: Ingmar Bergman

„A Persona főszereplője, Elisabeth, miközben Elektra szerepét játssza, felismeri élete értelmetlenségét, semmisségét: művészi-emberi hiteltelenségét, az önmaga és mások által támasztott elvárásoknak megfelelni nem-tudását vagy nem-akarását, az őt körülvevő világ agressziójának, brutalitásának elfogadhatatlanságát. Maszkot viselő arca torz vigyorba merevedik és elnémul. Individuációja során elérkezett ahhoz a pillanathoz, amikor önképéről lefoszlanak az akarva-akaratlanul eljátszott szerepek látszatképei, személyes és művészi életének rárakódásai, s könyörtelenül szembesül pszichéje mélyrétegeivel, magára hagyottságával, …semmibe torkolló lét abszurditásával.”