Hang-mandala

Koncertturnén Indiában

Régi álmom vált valóra azzal, hogy jegyem volt egy olyan repülőgépre, ami India felé tartott! Sőt fel is szálltam rá, és a gép hat zenésztársammal együtt valóban Indiába röpített! Nem is nagyon akartam elhinni, hogy ez valóság. Napok teltek el, mire kénytelen voltam elfogadni, hogy nem, ez nem álom, valóban ott vagyok. (Lílávadzsra most valószínűleg megjegyezné, hogy pedig tényleg álom volt.)

Gítá, a feleségem és én tagjai vagyunk a Kvintesszencia Régizene Együttesnek. Középkori egyházi és világi, valamint reneszánsz tánczenét játszunk. Egyszer az indiai nagykövetasszonynak játszottunk egy rendezvényen, és ő említette, hogy létezik egy indiai-magyar kulturális csereprogram, amelynek keretében akár mi is kimehetnénk Indiába zenélni. Mi pedig lelkesen vettük fel a kapcsolatot a nagykövetasszony által megadott kontaktszemélyekkel a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumában, és miután az indiai fél is jóváhagyta a kiutazásunkat (tetszett nekik az anyagunk), már »csak« az időpont egyeztetés volt hátra. Ez mintegy három évet vett igénybe, de most március 12-én kezünkben volt az útlevél és a repülőjegy, s készen álltunk az útra Indiába!

Hang-mandala ez volt koncertünk címe. A fellépések anyagát úgy állítottuk össze, hogy a zene az összekötő szövegekkel együtt egy képzeletbeli utazássá vált: a különböző zeneszámok a szellemi út egyes állomásait jelenítették meg, amelyeket összekötő szövegek és a vetített háttérképek tettek érthetővé. A középkori európai szellemi élet esszenciáját próbáltuk megjeleníteni alkímiai szimbólumok, középkori alkotások fotói segítségével, hogy a közönséggel együtt utazva végül a mandala középpontjába érkezzünk, ahol megérinthetjük a Quinta Essentiát, az Ötödik Elemet, mindenek legvégső lényegét.

Elmondhatjuk, hogy sikert arattunk.

Indiai utunk tíz napja alatt négy koncertet adtunk az ország három városában, így aztán eszelős rohanásként éltük meg az utat. Igyekeztünk mindent megnézni, amit csak lehetett – ennek megfelelően keveset láttunk.

Indiának valahogy jellegzetes szaga van. Nem tudom megmondani, mi ez az illat, de nem kellemetlen. Talán a szárított tehéntrágya füstje. Rögtön megcsap, ahogy kilépsz a reptérről. A másik, amiről kénytelen vagy tudomást venni, az a mérhetetlen nyomor, amit szinte groteszkké növelnek az utcákon átsuhanó luxus limuzinok. Keleti kényelem nyugati nyugalom. Nem tudom, ki találta ki ezt, de nem járt túl messze Európától. Akkor már inkább fordítva: keleti nyugalom. Ezt is csak a parkokban szunyókáló, valószínűleg munka és otthon nélküli emberek látvány sugallná. A közlekedés nem.

Please horn! Kérem dudáljon! nagyjából ez a jelmondata az indiai közlekedésnek, amit ki is írnak a teherautók hátuljára. Így aztán senki sem várhatja el a sofőrtől, hogy kőkori járgányával az út szélén döcögjön 30-cal. Dudálj, és majd elengedlek! így az indiai íratlan kresz.

Riksával közlekedni hatalmas élmény! Az áthatolhatatlannak tűnő autóáramlaton keresztülvágni egy keresztutcán csak csoda segítségével lehet gondolnád, de a riksa-mágus csak kiteszi a kezét, te behunyod a szemed, gondolatban szeretteiddel töltesz egy utolsó pillanatot, vagy imára kulcsolod a kezed, azaz azt nem tudod, mert a leesés réme ennél félelmetesebb, csak elrebeged azokat a mantrákat, amik eszedbe jutnak, hátha valami csoda történik, és lám: átjutsz.

Természetesen megnéztük Delhi fontosabb nevezetességeit, a nem rozsdásodó vasoszloppal a Kutab Minarnál. Megjegyzem, ez az én személyes vesszőparipám volt, ezt látnom kellett. De voltunk a tibeti negyedben is, és megnéztünk egy igazi tibeti buddhista templomot. Szívesen eltöltöttem volna ott (meg a többi gyönyörű helyen is) több időt, de hát menni kellett tovább…

Delhi után, ahol két koncertet adtunk, Chandigharba utaztunk. Ez egy új város, Le Corbusier tervezett egy sor épületet. Nem sok dolog emlékeztetne Indiára, ha az emberek mind elmennének nyaralni. Leghíresebb objektuma a Rock Garden nevű építmény, amit egy mindenre elszánt helybéli épített mindenféle hulladékból: betonból, törött tányérokból, WC-kagylókból. Érdekes. A hulladékhasznosítás és a művészet házasságának indiai gyümölcse.

Aztán Bombay és Goa. Bombay elképzelhetetlenül nagy, kb. 15 millióan lakják. A repülőről leszállás közben tisztán láttuk az elterülő irdatlan mennyiségű viskót, melyekben tömegek tengetik életüket. A magyar viszonyok ebben a megvilágításban idillinek tűnnek. Aki elégedetlenkedik, feltétlen utazzon egyszer Indiába! A szállodánk ablakából félig kész épületek tömegét láthattuk. Mintha egyfolytában építkeznének, de sosem akarnák befejezni. Itt csak átutazóban voltunk Goa felé.

Az egykori portugál gyarmat lényegesen gazdagabb, mint amit korábban láttunk. Kókuszpálmák, tengeri levegő, 39 °C. Nem véletlenül nyúlt meg mindenkinek az arca, mikor említettük, hogy itt lesz az utolsó koncertünk. Két óra lazítás a strandon, lubickolás a 28 °C-os vízben, és indulás vissza Bombayba, ahol egy teljes napot városnézéssel tölthettünk!

És ekkor ért bennünket utunk legmélyebb élménye: Elephanta szigete, ahol ősi Siva sziklatemplomot láthattunk. A hatalmas szobrok és a Siva-lingam a hegy belsejébe vannak befaragva. Egy Siva-mandala a hegy gyomrában, Siva különféle megnyilvánulási formáival, melyek a különböző érzelmi állapotok áttranszformálását teszik lehetővé a kultusz gyakorlói számára. Lenyűgöző és felemelő, de sajnos innét is tovább kellett mennünk.

Álmomban sem gondoltam egyébként, hogy a mandala szó jelentését Indiában én fogom megmagyarázni az indiaiaknak. Pedig ez történt. Az emberek többsége ugyanúgy nem tudja, mit jelent ez, mint Európában azt, hogy mi köze van a húsvéti nyúlnak a tojáshoz. De azért mindenhol akadt olyan, akinek ragyogott a szeme, mikor erről beszéltem.

Miközben mi Indiában muzsikáltunk, Irakban háború kezdődött. Gyakran énekeltük úton-útfélen azt a dalt, amit Delhiben tanultunk egy szitár zenésztől. Ez Gandhi egy megzenésített imája. Befejezésül álljon itt ez az ima, amely Isten különböző neveit sorolja fel, felülemelkedve a különbségeken.
„Mindegy, hogy Ishvarának, Rámának, vagy Allahnak nevezünk, add ránk áldásodat!”

ragupati ragava radzsa ram,
patita pavana szíta ram,

szíta ram, szíta ram,
bhadzsapjare mana szíta ram

ishvara allah, tero nam,
szabko szanmati de bhagvan

Hozzon békét a világra!