Hárman

Bódhiszattva: „Megvilágosodás-lény”, azaz olyan törekvő lény, aki bizonyos erények, az ún. paramiták felhalmozása révén megvalósítja a megvilágosodást, de a nirvána üdvéről lemond. Önként vállalja az újjászületéseket mindaddig, amíg minden szenvedő el nem éri a megvilágosodást. Mindenkori cselekvéseit a részvét (karuna) és a bölcsesség (pradnyá) határozza meg. A Bódhiszattva fogadalmak vállalása a buddhista rendtagság előfeltétele.

Hárman állnak tanítóik és az oltár előtt. Hárman, bordó ruhában, tanítványok. Férfi mivoltuk elhanyagolható, még ez a legalapvetőbb ismérvük, a nemiségük is levált róluk, illetve ezekben a pillanatokban nem érdekes. Inkább gyerekeknek látszanak – ijedt, a pillanatra nyitott, eleven szellemű, élénk tekintetű gyerekeknek.

Összetett kézzel állnak, megindultan, felfokozott állapotban. Feszülten figyelnek: a pillanat ünnepélyes, tettük visszavonhatatlan.

Leteszik a bódhiszattva fogadalmat.

Elhatározásuk nem hirtelen felindulás, nem ifjonti hév következménye. Ki tudja, mennyi időbe tellett, míg a döntés megérett bennük, s idáig jutottak. Elszántan néznek, arcuk mégis megindultságot tükröz. Vonásaik fegyelmezettek, de valahogy mégis lágyak, kifinomultak.

Fogadalmat tesznek, megesküsznek. Nemcsak fogadkoznak, hogy így lesz, meg úgy lesz, én többet ilyet-olyat nem teszek, ellenben amolyat meg sokat. Máshogy van ez, hiszen amit most cselekszenek, az megmásíthatatlan. Ott marad az Időben, képzeljük bár azt örök körfogásúnak, vagy éppen soha vissza nem térőnek.

Fogadalomtételüknek tanúi is vannak, méghozzá mestereik és az egész közösség. Ilyenformán társaik előtt is tanúbizonyságot tesznek elhatározásuk erejéről, komolyságáról.

Beavatatlan szemlélő talán különösnek találja a bodhisattva kellékeket: a hosszú csúcsos fekete süveget, a hozzá tartozó díszes koronát, a szív előtt tartott rubint. Az esemény varázsa magával ragadó, az idő szinte állni látszik. Mindez különösen később válik érdekessé, hiszen ha a szemtanú utólag felidézi az eseményt, akkor jön rá, hogy milyen sokáig tartott. A tíz hosszú gyökérfogadalmat és a 44 vállalt szabályt egyenként végigmondani, bizony elég sokáig tart. Megfogadni is mennyi energiába telik, hát még mindet betartani…!

Hárman állnak kissé megilletődve, a dolog jelentőségének megfelelő alázattal, esendőségük tudatában, a lehetetlent kísértve. Számukra most világkorszakos távlatok nyílnak, szemük előtt lassan, végeérhetetlen sorokban vándorolnak a szenvedő lények milliárdjai, a létezés káprázata alatt tévelyegve, beleveszve a szamszára ördögi forgatagába. Mindannyiuknak el kell érni egyszer a megvilágosodást. Homokszemek a sivatagban, elektronok az univerzumban kevesebben vannak. Feladatnak elég is ennyi.

A hármas számnak spirituális jelentősége van. Ezekről már mindenki sokszor, sokfélét hallhatott, maradjunk csak annyiban, hogy háromszor szoktunk leborulni, s a hármas szám az ősi számfogalomban a sokat is jelenti. Képzeletben boruljunk le háromszor, így köszöntsük őket. (Persze a leborulások száma lehet n≥3.)