Többszörös díjnyertes mű A Harcos, az indiai származású Asif Kapadia filmje.
A japán mondai hagyományokon alapuló, ám a középkori (időtlen?) Indiába helyezett mese főhőse egy kegyetlen király testőrségének parancsnoka, amolyan főkommandós. Egy napon utasításba kapja, hogy romboljon le egy falut, amely nem fizette be időben az adót. A kegyetlen mészárlás közepette a Harcos hirtelen szembe találja magát egy különös fiatal lánnyal; s ettől a pillanattól kezdve képtelen ölni többé. Megtagadja a harcot és elhatározza, hogy fiával együtt elmenekül a sivatagból, s elmegy a Himalájába. Ám fiát megölik, s a Harcos életét is veszély fenyegeti, hisz addigi helyettese indul keresésére. A helyettest végül elpusztítja, s eljut a Világ tetejére, a hófödte csúcsokra. Maga a fiatal lány talál rá a hóban, s menti meg az életét immár másodszor. A Harcos új életet nyer.
A film természetesen egy szellemi útról szól. A Harcos a sivatagi faluban egyszerre megérti, hogy élete is sivár és kietlen, akár a film elején látható, lassan kiszáradó, magányos fa. Mindaz, ami addigi életét jellemezte – vagyis a kegyetlenség és az agresszió – egy pillanat alatt végtelenül siralmasnak és reménytelennek mutatkozik. A felismerés hatására hátat fordít a való világnak, amelyet a horizontális sík vidék szimbolizál, s a szakrális életet választja. Ezt jelképezi a vertikális, égbe nyúló hegycsúcs, a Világ teteje, a Himalája.
Ám kivonulása a való világból csak újabb gyötrelmeket idéz elő. Fiát szeme láttára megölik, sőt, míg a király gyilkosa őt keresi, további életeket olt ki miatta. Magányos és szenvedésteli útján egy fiú, egy tolvaj szegődik mellé. Együtt haladnak tovább, egymást segítve és támogatva. A fiú végül családra lel, megtalálja a világi boldogságot.
A Harcosnak azonban tovább kell mennie a maga választotta úton, el kell jutnia az égig.
Ám vándorlása kudarcot vallana, ha a nők nem segítenék. Fontos szerepe van egy vak és mágikus képességekkel megáldott, tehát igazi Látónak, egy öregasszonynak, aki egy hegyi tóhoz indul meghalni. S kulcsszerep jut annak fiatal lánynak, akinek hatására rádöbben élete értelmetlenségére és brutalitására.
Az sem véletlen, hogy a Himalájához, a szent hegyhez indul. Már a Mahabharátában is ez a lenyűgöző hófehér világ az, ahová a hősi eposz szereplői meghalni indulnak. A Himalája az istenek lakhelye, a kapcsolat ég és föld között. Maga a szentség.
A film végére a Harcos a sivatagból a hó és a jég birodalmába jutott. Ereje ekkorra végleg elhagyta, vár rá a lassú fagyhalál. Ám a kislány rátalál, majd anyjával együtt életet lehel belé.
A Harcos az utolsó képeken nyájat legeltet. Pásztor lett belőle.
Az élet és nem a halál jár vele. Megnyerte a legfontosabb viadalt.
Legyőzte önmagát.

Ha megpróbáljuk letagadni, hogy minden folyton változik, elveszítjük az élet szentségének értelmét. Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a dolgok természetes rendjébe tartozunk.