Egyszer egy Nobushige nevű katona meglátogatta Hakuint és azt kérdezte tőle:
– Tényleg létezik a pokol és a mennyország?
– Ki vagy te? – kérdezte Hakuin.
– Én egy szamuráj vagyok. – válaszolta a harcos.
– Te, szamuráj?!… – kiáltotta Hakuin. – Aztán miféle uralkodó akarna egy ilyen őrt, mint te? Az arcod olyan, mint egy koldusé.
Nobushige olyan dühbe gurult, hogy kezdte előhúzni a kardját, de Hakuin csak folytatta:
– Úgy, szóval van egy kardod is? A te fegyvered valószínűleg túl életlen ahhoz, hogy levágd a fejem.
Ám miközben Nobushige húzta elő a kardját, Hakuinnak volt még egy megjegyzése:
– Itt nyílnak a pokol kapui.
E szavak nyomán, a szamuráj megérezte a mester önfegyelmét, letette a kardot és meghajolt.
– A mennyország kapui meg itt. – mondta még a mester.
