Csillog a rét. Nézd
gyöngyöket hullat az ég:
hajnali harmat.
Összezárt tenyér.
Belül világmindenség,
nyisd szét és üres.
Elnézlek fa, te szép.
Melyik sejtedben rejted
most a cseresznyét?
A Duna fölött
hideg ködök úsznak el,
egy tócsa eltört.
Hajnali ködben
didergető fagyban lám
reszket a rózsa.

Tagjainkat nem akarjuk kis indiaiakká, tibetiekké, japánokká vagy kínaiakká formálni. Sokkal inkább arra törekszünk, hogy először is felfogjuk saját nyugati hagyományunk és kultúránk lényegét annak egész fejlődésében, s ebből kiindulva tudjuk tanulmányozni más kultúrák tradícióit, megtanulva azokat értőn tisztelni.