Szerencsésnek bizonyult az ötlet, hogy az idei évben a németországi Kamalashila Intézet (a Németországi Karma Kagyü Szövetség központja) egyszerre két rendezvénynek adjon otthont. A szeptember végére időzített négy napos találkozó első három napján az MWBT ülése (Meating of Western Budhist Teachers) — azaz a nyugati buddhista tanítók párbeszéde — zajlott, majd pedig az utolsó napon az EBU (European Buddhist Union) tartotta meg rendes éves közgyűlését. A tanítók találkozóján egyházunkat Lílávadzsra képviselte, míg az utóbbi ülésen Szimhanáda volt meghívottként jelen.
Jóllehet a festői környezetben lévő ódon kastély igazi kikapcsolódásra adhatott volna alkalmat, a felmerülő témák sokasága és a tapasztalatcsere igénye a résztvevőket — és így a szervezőket is — feszített napirend kialakítására ösztönözte. Ez azonban a meghívott vendégeket, akik a mai nyugati buddhizmust a maga teljes sokszínűségében képviselték, láthatóan nem viselte meg. Jelen voltak itt a theraváda szerzetestől a gelug-pa lámáig, az amerikai buddhológia-professzortól a különböző zen iskolák roshi-jaiig, s nem hiányoztak a magukat hagyomány szempontjából »pluralistának« tekintő különféle modern egyházak képviselői sem.
A tanítók ülésén a közös meditációkat nem számítva napi tíz óra megfeszített tanácskozás folyt. Az egyes kérdésekről összegző áttekintést készítő plenáris üléseket intenzív kiscsoportos megbeszélések, „workshopok” váltogatták. A konferencián az alábbi kérdések kerültek napirendre: tapasztalatcsere a tanítási módszerekről; a buddhizmusba történő bevezetés módszertana; hagyományőrzés és újító innováció viszonya a Dharma átadásában; melyek a buddhista praxis kultúrafüggő, illetve egyetemes aspektusai; a buddhista oktatók képzésének, képesítésének és felhatalmazásának elvi és módszertani problémái; megtisztelő címek használata és az ezekhez való viszonyulás; buddhista szövegek modern nyelvekre történő fordításának terminológiai és módszertani problémái; buddhista nevelés és hitoktatás gyermekek részére; a társadalmilag cselekvő, "tevékeny" buddhizmus igénye; a halálhoz való viszony és a halállal kapcsolatos segítségnyújtás; milyen szerepet tölthetnek be az új elektronikus médiák, elsősorban az Internet a buddhizmus terjesztésében; hogyan integrálják a tanítók a Dharmát a saját személyes életükbe; a nők helyzete és sajátos problémái a megszabadulás útján; a hit, odaadás és érzelem pozitív, valamint problematikus aspektusai; a Dharma és a pszichológia, illetve pszichoterápia kapcsolata.
A hazai földön, nem mindig a legkedvezőbb tapasztalatokon edződött magyar résztvevőknek igazi élményt jelentett, hogy ez a negyven ember még a késő esti órákban is a fáradtság észrevehető jelei nélkül, a legnagyobb odafordulással tudott figyelni a másikra — még akkor is, ha az adott téma a saját szempontjából legfeljebb másodlagos jelentőséggel bírt. Ez a fajta figyelmesség azonban a hozzászólók részéről is szembeötlő volt, akik egyébként többségükben — s ez is jelzőértékű számunkra — legalább három nyelven folyékonyan beszéltek. Mondanivalójukban sem a túlfűtött, patetikus érzelmeknek, sem az indulatoknak nem lehetett a nyomára bukkanni; helyette inkább a személyes tapasztalatok megosztására és az adott kérdés több oldalról történő megvilágítására esett a hangsúly. A gyakran igen szellemes, bevilágító, vagy éppen humoros hozzászólások hatására hamarosan olyan légkör alakult ki, ahol a legkülönfélebb tradicionális és modern iskolák képviselői nyitott és toleráns szellemben tudtak választ keresni az Európában kialakuló buddhizmus közös problémáira. A három nap alatt az az általános megértés alakult ki a résztvevőkben, hogy a fő teendő nem valamiféle »helyes, vagy igazi buddhizmus« meghatározása, hanem a Dharma mélyebb megértéséhez úgy tudunk eljutni, ha az a világunkban minél sokszínűbben, a legkülönfélébb iskoláival, tanítási stílusaival és gyakorlatrendszereivel együtt és egymás mellett van jelen.
Azonban a magyar küldöttek számára nem csak a hivatalos programok jelentettek érdekes eseményt. A találkozó egy valóban meglepő és elgondolkodtató, közvetlen tanítást is tartogatott: a jelenlévők számára ugyanis — akiknek a többsége buddhista központokat vezet, és többen nemzetközi szinten is ismert tanítók —, mi sem volt természetesebb, mint hogy étkezések, vagy teázás után minden kérés és figyelmeztetés nélkül maguk és a társaik után elmosogattak. Öltönyben lévő urak és piros, sárga, szürke köntösben lévő szerzetes-tanítók adták egymás kezébe a tisztításra váró edényt. Tanulságos volt közéjük beállni.
* * *
A kamalashilai programok negyedik napján az Európai Buddhista Unió (EBU)tartotta meg rendes éves közgyűlését. Az ülést az EBU elnöke, Denys Láma nyitotta meg, röviden összefoglalva a szervezet létrehozásának célját és a tagság feltételeit. Az EBU — melynek a Magyarországi Buddhista Misszió is tagja —, az európai buddhista közösségek szövetsége és kommunikációs fóruma, amely nemzetközi programok rendezésén és a buddhizmus európai szintű képviseletén túlmenően tagjainak nemzetközi kapcsolatrendszert és hátteret biztosít. Tagjai zömében nem maguk a kisegyházak, hanem az egyes országok buddhista szövettségei, vagy a nagyobb, nemzetközi szinten működő buddhista iskolák. Az éves közgyűléseken szokásos beszámolókat és a tagfelvételi kérelmek elbírálását követően a megbeszélés előterében a gyermekek részére történő buddhista hitoktatás egyre több országban jelentkező igénye állt.
A téma referense az ausztriából jött Kurt Kramer volt. Összefoglalója szerint a fiatalabb korosztály budhizmussal történő megismertetése a következő helyzetekben szokott feladatként felmerülni: (a) a meditációs programokon résztvevő buddhista szülők részéről gyakori az igény, hogy e közben a gyermekeiknek is lehetőségük nyíljon a Dharmához kapcsolódó tartalmas időtöltésre; (b) a gyermekek igényei alapján e programok később gyakran önállósulnak; (c) mind több iskola kéri, hogy bizonyos, már meglévő tanórák keretében (történelem, etika, stb.) a gyermekek gyakorló buddhistáktól kaphassanak életszerűbb bevezetést a buddhista tanrendszerbe; (d) azokban az országokban, ahol a buddhizmus államilag elismert vallás, a szülők igényelhetik gyermekeik részére a hittanórához hasonló iskolai buddhista hitoktatást.
A felsorolt területeken dolgozó buddhista tanítók kezdeti tapasztalatai igen kedvezőek. A növekvő feladatok megoldásához azonban fontos volna, hogy a buddhizmusról gyermekeket tanító szaktanárok alkalmas tankönyvekhez, konzultációs lehetőséghez és megbízható információkhoz juthassanak. Az EBU vállalta, hogy felméri az egyes országok eredményeit és szükségleteit ezen a területen, s létrehoz egy olyan, a tagok számára hozzáférhető módszertani és szakirodalmi archívumot, amely alkalmas lehet a fiatalabb korosztályoknak történő buddhizmus-oktatás megalapozására. Ezenkívül segíti a szakterület európai művelőinek kapcsolatteremtését és hálózatba szervezését.
(Noha tudomásunk szerint Magyarországon jelenleg nem folyik iskolai buddhista hitoktatás, ennek megszervezésére az Egyházügyi Törvény számunkra is lehetőséget adna, sőt e célra költségvetési támogatás is igényelhető. A társadalmi szerepvállalásnak ezt a formáját egyházunk vezetősége is igen fontosnak és hasznosnak tartaná. Kérjük, hogy közösségünknek azok a tagjai, akiknek érdeklődésük és tenni akarásuk jelentkezik ezen a területen, vegyék fel a kapcsolatot a Buddhista Misszió vezetőségével, illetve kapcsolódjanak be az EBU oktatói hálózat munkájába.)
A közgyűlés befejezéseként a résztvevők megállapodtak abban, hogy a következő találkozót jövő szeptemberben valamelyik másik európai országban fogják megszervezni.

Az intellektuális szinten kifejlesztett gondolatok, fölismerések vagy igazságok csak akkor lesznek képesek átalakítani az életünket és legmélyebb lényünkben formálni bennünket, ha sikerül azokat átélnünk, s közvetlen tapasztalatunkká és megélt valósággá válnak.