Úton a Szangha

„Nem tudtok eljutni a természetfelettihez,
ha kihagyjátok a természetet.”

Arnaud Desjardins

Gyere velünk!

Bár, hogy Te miért gyere, azt nem tudjuk. De rögtön itt egy válasz: mindenkinek meg kell találnia a saját útját; és majd Te is rájössz, hogy miért kellett velünk jönnöd. Hogyan lesz ez a saját utad, ha velünk tartasz? Hát, látod, ez is érdekes, de mégis igaz: egy darabig együtt haladunk, mégis mindenki számára egyedi az élmény, eltérő dolgok jelentik a nehézséget, mást tartogat az Út.

Megszokott, hétköznapi közegünkből egy „másik” világba hatolunk. Sokszor – egyszerűen a megszokások erejénél fogva – itt is ugyanazt tesszük, mint a „rendes” világunkban. Pedig ha lehalkulnánk, s jobban figyelnénk, észrevehetnénk sok mindent, amit a „rendesben” nehezebb: egy apró árnyékot; valami eddig nagynak tartott dolog viszonylagosságát; egy színt, amit azelőtt még soha nem láttunk; vagy a fény játékát, amint egy ismeretlen kotta szerint elrejt és kiemel dolgokat. Mindezt felfedezhetjük, ha megvan bennünk a szándék, az alázat és a kíváncsiság arra, hogy tanuljunk, változzunk. S végül megtanulhatjuk azt is, hogy a „másik” nem különbözik a „rendestől”, és hogy nem is kell „másikat” keresnünk.

Megláthatunk egy eltűnőben lévő világot, amelyből egyre kevesebb látszik. Nem csak azért fontos ez, hogy őrizhessünk egy képet róla magunkban, magunknak, hanem azért is, hogy ráébredjünk: ezért a világért tennünk kell! Nagy a feladat? Egy fecske nem csinál nyarat? Lehet. De két fecske már „csinálhat” utódokat! És sok fecske sokra képes. (A nyár mindig eljön!) Ezt is megtanulhatjuk.

Nem állítjuk, hogy könnyű lesz! Mondhatnánk, de ezzel csak ámítanánk. Hamar kiderülne, hogy nem az igazat mondtuk, és akkor csalódnál, feladnád. Ezért inkább azt mondjuk: néha felfelé megyünk, néha lefelé, de hát ilyen a világ, fogadd el! Ettől lesz könnyebb.

Amikor nehéznek érzed, nézz körül, és lásd meg, hogy nem vagy egyedül: mennyi minden kapaszkodik felfelé! Nézz körül, és lásd meg, hogy bár az utad egyedi, mégsem vagy társak nélkül! Vedd észre, hogy ahol vagy, az nem a kezdet és nem a vég, hanem egyszerűen csak az, ahol éppen tartasz. És amikor könnyebbnek érzed, akkor is nézz körül…

Igaz, hogy valahonnan valahová tartunk, és erre meghatározott időnk van, de a „valahonnan” egyszer valahová volt, és a valahová is egyszer majd valahonnan lesz! Ha nem tűzünk ki végcélt, s nem igyekszünk túllenni a dolgokon, akkor a rendelkezésünkre álló idő is korlátlanná válik.

Néha talán úgy érzed, jártál már erre. Lehet, hogy így van, de az is megeshet, hogy ez nem lényeges. A hely, a szituáció és te magad is valahogy olyan, mint egyszer, régen… de aztán mégis eloszlik a kétség, mert rájössz arra, hol sántít a dolog: nem a hely számít, nem is a helyzet, és még csak te sem, noha a válasz te magad vagy.

Ebből azonban nem a te a lényeges, hanem a VAGY. Itt ezt is megtanulhatjuk.