Az ÁMM rend

Alapvető tudnivalók a Buddhista Misszió egyházközösségéről

Az egyház hivatalos elnevezése:

Buddhista Misszió, Magyarországi Árya Maitreya Mandala Egyházközösség

A Buddhista Misszió 1952-ben alakult meg, mint a buddhista világvallás első Magyarországon elismert felekezete. A többi egyházhoz hasonlóan az alapító Dr. Hetényi Ernő által vezetett Buddhista Missziót is az egykori Állami Egyházügyi Hivatal vette nyilvántartásba, s felügyelte. Az egyház 1953-ban csatlakozott ahhoz az elsősorban Európában és Amerikában hódító szellemi megújulási mozgalomhoz, amelyet az Indiában élő, de európai születésű, nagyhírű buddhista szerzetes, Láma Anagarika Govinda kezdeményezett. E felekezet egyik megkülönböztető vonása, hogy hívei a buddhizmus keleti országokban őrzött hagyományaiból igyekeztek kiszűrni a kortól és kultúrától független, örökérvényű szellemi tanításokat; lemondtak ugyanakkor az egyes történeti iskolák ma nyugaton szokatlanul, vagy egzotikusan ható külsőségeiről. Törekvésük egy olyan, az egyetemes buddhista vallás lényegét megőrző vallásgyakorlási forma kimunkálása volt, amely beilleszthető a nyugati kultúrába, és összeegyeztethető a mai társadalomban élő ember normális életvitelével. A felekezet Árja Maitréjáról, a buddhista Szentírás próféciáiban megjósolt eljövendő Buddháról nevezte el magát, aki a felebaráti szeretet megváltó erejét személyesíti meg. A Buddhista Misszió egészen 1993-ig az Árya Maitreya Mandala rend keleteurópai központjaként működött; mivel azonban a keleteurópai országokban lezajlott politikai rendszerváltást követően minden országban szabadon megszerveződhettek az egyes országok helyi buddhista közösségei, e funkciója feleslegessé vált és az egyház a nevét "Keleteurópai-ról" "Magyarországi" Árya Maitreya Mandala Egyházközösségre módosította. Az 1989-es magyarországi rendszerváltást követően az egyház helyzetét az új egyházjogi törvény határozta meg, melynek alapján a Fővárosi Bíróság a Buddhista Missziót 1990 július 3-án jegyezte be az egyházak és egyházi szervezetek nyilvántartásába.

Az egyház hitelveit tekintve magáénak vallja az összbuddhista hagyomány valamennyi buddhista iskola és felekezet által elfogadott, egyetemes tanításait. Ahogy a többi buddhista felekezetre, úgy a Buddhista Misszióra is igaz, hogy a többi felekezettől nem annyira hitelveiben, mint inkább a hitelvek megvalósítására alkalmazott sajátos vallásgyakorlási módszereiben tér el. Bár a buddhizmus nem vitatja a különböző isteni hierarchiák és a többi nagy világvallás kultuszának középpontjában álló egy Istennek a létezését, az emberi problémák megoldásában és az üdvözülés keresésében az emberi erőfeszítésnek tulajdonít nagyobb szerepet. A végső valóságot alapvetően szelleminek vallja, annak természetét azonban szavakban kifejezhetetlennek véli és ezért leírásával nem foglalkozik. Helyette a hangsúlyt annak az útnak a megismertetésére helyezi, amely az embert e végső valóság közvetlen tapasztalati megismeréséhez eljuttathatja. Az i.e. VI. század körül élt vallásalapító, a történeti Buddha a buddhista hívők számára olyan példakép és eszmény, aki a saját életével és szellemi teljesítményével igazolta tanításainak helyességét és az általa meghirdetett út járhatóságát.

A buddhista hitelvek legáltalánosabb megfogalmazása az ún. Négy Nemes Igazság. Az első ezek közül a létezés tökéletlen voltát, romlottságát, rongáltságát állapítja meg, ami az élőlények életében mint a szenvedés (születés és halál, betegség és megöregedés, célok meghiúsulása és veszteségek stb.) elkerülhetetlensége jelentkezik. A második Nemes Igazság e romlottság okait tárja fel: a buddhista tanítás szerint az élet nem kielégítő minőségéért maga az ember felelős, a létezés romlottságát az ember saját erkölcsi és tudati romlottsága idézi elő. Ezek közül a legfontosabbak a tudatlanság – a valóság téves megítélése, a hamistudat, a illúziók által vezérelt szemlélet –, a mohó szerzési-, birtoklási és élvvágy, az önzés, valamint a gyűlölet és agresszió. A harmadik Nemes Igazság hitelve szerint mivel a romlottság gyökerei az emberi tudatban rejlenek, az emberi tudat átalakításával, erkölcsi és megismerésbeli megtisztításával a létezés romlottsága megszüntethető, és az ember őseredeti, üdvözült élete helyreállítható. A buddhista hit szerint azonban a tudatnak ezt az átalakítását és megtisztítását alapvetően mindenki csak saját maga tudja végrehajtani, bár ehhez külső segítséget – elsősorban tanítás formájában – kaphatunk, és mások számára magunk is nyújthatunk. A tudat átalakításának útját a negyedik Nemes Igazság mutatja meg: ez az ún. Nemes Nyolcrétű Ösvény, amely minden buddhista vallásgyakorlási módszer alapját képezi. Összetevői (1) a tökéletes megismerés; (2) a vallási és szellemi értelemben helyes célkitűzés; (3) az erkölcsileg és szellemileg kifogástalan beszéd (pl. hazugság és rágalmazás kerülése, lényegre törő és mindig az igazságot megfogalmazó beszéd stb.); (4) a kifogástalan cselekvés (pl. a más élőlényeknek való nem ártás, az erőszak kerülése, mások javainak el nem vétele, erkölcstelen magatartás kerülése, a tudat tisztaságát romboló alkohol és kábítószer kerülése stb.); (5) az erkölcsileg kifogástalan és a szellemi törekvéseinkkel összhangban lévő életmód megvalósítása; (6) a helyesen alkalmazott vallásgyakorlási módszerek és erőfeszítés; (7) a teljes éberség, a tudat tisztaságának és a valóság torzításoktól és illúzióktól mentes felismerésének a kifejlesztése sajátos meditációs módszerekkel; (8) a tökéletes koncentráció, a tudat szétszórtságának megszüntetése, ami lehetővé teszi a hatékonyabb megismerést és a végső valóságra történő ráébredést.

A buddhista hagyomány fő áramlatai közül a Buddhista Misszió az ún. mahájána, vagy "nagy hordozó" útját követi. Ennek leglényegesebb vonása a létezés teljességét magába foglaló egészleges szemlélet, vagyis az a felismerés, hogy a világban minden mindennel összefügg, s az egyéni üdv csak a létezés egészébe ágyazottan, a közösség boldogulásával párhuzamosan érhető el. Ez az iskola éppen ezért fokozott súlyt helyez a világban és a társadalomban való aktív, jobbító részvételre; tartózkodik azonban az eszmei térítési szándéktól, s törekvéseit a belátáson, együttérzésen és segítőkészségen keresztül látja megvalósíthatónak. Beállítottságuknak megfelelően a mahájána iskolák az egyéni meditációs módszerek mellett nagyobb teret adnak a vallásgyakorlás közösségi formáinak: a szertartásoknak, az együttes gyakorlásnak, a hitvallást tömören kifejező szimbólumok és képi ábrázolások alkalmazásának, a szakrális szövegek recitálásának stb.

A Buddhista Misszió fő szertartása az ún. rendi púdzsá. Ez olyan összetett rituális cselekmény, amelynek eszközei és motívumai szimbolikusan kifejezik és lejátsszák a buddhista szellemi út lényeges mozzanatait és annak megvalósítására ösztönöznek. Egyben hála- és tiszteletadás a vallási tanítást kinyilatkoztató megvilágosodottaknak és szenteknek. A púdzsá rituális részét a tanítás ősi szövegeinek recitálása, valamint csendes meditáció követi. A púdzsá a buddhista tan első kinyilatkoztatásának ősi nyelvein, szanszkrit és páli nyelven zajlik. Egyéb fontos szertartások még a vallási törekvések megerősítését szolgáló ún. menedékvétel; a testi-lelki-tudati megtisztulást szimbolikus eszközeivel elősegítő Vadzsraszattva-gyakorlat; az önzetlenség, lemondás és odaadás kifejlesztését szolgáló Mandala-felajánlás; tiszteletadó szertartás a szellemi tanításokat továbbadó mestereknek; valamint speciális szertartások egyes szellemi képességek fejlesztésére. A rendi púdzsá, valamint a szertartásokban szereplő néhány szakrális idézet kivételével a szertartások rendszerint magyar nyelven zajlanak.

A buddhista célkitűzésből és hitelvekből következően a vallásgyakorlásban az egyéni meditációk, imádságok és erkölcsgyakorlat a meghatározó: minden hívőnek elsősorban önmaga tökéletesítésén kell fáradoznia. A közös gyakorlásban rejlő ösztönzőerőt azonban az egyház rendszeres közösségi rendezvények, szertartások, együttes meditációk szervezésével igyekszik kihasználni.

Az egyház legfontosabb jelképei a Dharma-kerék és a kettős gyémántjogar. A Dharma-kerék a buddhista tan mindent átható voltát és mindenki számára való elérhetőségét jelképezi; nyolc küllője a Nemes Nyolcrétű Ösvény egyes gyakorlatainak felel meg. Az egymást keresztező kettős gyémántjogar a megvilágosodó tudat bölcsességének, valamint a világban működő tevékeny, segítő együttérzésnek és szeretetnek az egységét szimbolizálja. Az egyházi ünnepek közül a legfontosabbak a Buddha születése és megvilágosodása emlékének szentelt kora tavaszi Vészákh ünnep, valamint az eljövendő Buddha – a visszatérő világosságot és szeretetet megszemélyesítő Maitréja – ünnepe, a téli napforduló tájékán.