Két utazás Kínába – egy jeggyel

Amikor a Német Buddhista Szövetség irodájába meghívás érkezett a kínai nagykövetségtől az Első Buddhista Világfórumra, az ottani munkatársak nemigen tulajdonítottak ennek jelentőséget, mivel senki sem gondolta volna, hogy a Kínai Népköztársaságban nagyszabású buddhista rendezvényre kerülhet sor. Csak amikor a nagykövetség sürgette a válaszunkat, kértem, hogy küldjék el nekem a meghívót, s kezdtem kutatni a dolog hátterét. Miután kiderült, hogy neves keleti és nyugati mesterek álltak ki e Fórum megrendezése mellett, amely 1949 óta az első nagy nemzetközi buddhista konferencia lett volna Kínában, várakozásokkal telve fogadtam el a meghívást.

A Buddhista Világszövetség (World Fellowship of Buddhists) éppen egy héttel később Tajvanon tartotta küldöttgyűlését. Így aztán Fritz Reg barátommal, aki hosszú évek óta képviseli a Német Buddhista Szövetséget a Buddhista Világszövetségben, útra keltünk Hangcsouba, ahol e Fórum 2006. április 13–16. között „A harmonikus világ a tudatban kezdődik” mottóval került megrendezésre. Hangcsou nemcsak modern nagyváros, hanem itt található a híres Nyugati Tó, melynek partján gyönyörű parkokban számos régi templom tanúskodik Kína buddhista múltjáról.

Hangcsou városi csarnokában a következő témakörökben hangzottak el hozzászólások és pódiumbeszélgetések: „Egység és együttműködés”, „Társadalmi felelősség”, „A buddhizmus békemissziója”. 130 küldött jelentkezett hozzászólásra. Ezért minden felszólalónak – pozíciójától és rangjától függetlenül – pontosan nyolc perc beszédidő lett kimérve, melynek lejártakor könyörtelenül kikapcsolták a hangosítást. Említésre méltó felszólalók voltak Hszing Jün, a tajvani humanisztikus buddhista iskola és a Fo Kuang San kolostor megalapítója, Bikkhu Sanghasena Ladakhból, Ato Rinpoche Nagy-Britanniából, és egy delegáció Plum Village-ből. Izgalmat keltett a kínai kormány által kinevezett tizenhatéves Panchen Láma fellépése, aki ebből az alkalomból szólhatott először nagyobb közönség előtt; nyolcperces beszédét követően azonban rögtön ismét kikísérték. Nem aratott nagy tetszést.

Az Első Buddhista Világfórum zárószertartására a dél-kínai tengeri Csousan szigetcsoport (Szecsüan tartomány) egy idilli szigetén fekvő, Avalókitéshvara Bódhiszattvának szentelt Putuo San-on, Kína négy buddhista szent hegyének egyikén került sor, több kínai és külföldi méltóság jelenlétében. Emberek ezrei jöttek el közelről és távolról, hogy lássák a delegációkat. A sziget templomának helyreállítása igen előrehaladott állapotban van.

Hangcsouba visszatérve a Nyugati Tó körbejárása várt ránk, melynek során több templomot is meglátogattunk. Megindító volt tapasztalni, milyen nyitottsággal és örömmel fogadták a szerzetes küldötteket. Ez a Fórum egyértelmű jele volt annak, hogy Kína –hivatalosan is – nyit a buddhizmus felé. A Kínai Népköztársaságban mintegy százmillió ember vallja magát buddhistának. Még mindig áll csaknem húszezer templom, javarészt a hegyekben elrejtve.

A buddhizmushoz való viszony újragondolása Kínában az elsöprő gazdasági fejlődésnek köszönhető, amely a nyugati civilizáció számos nem kívánatosnak tekintett „vívmányát”: a Coca Colát, hightechet, a gazdagok túlhajtott fogyasztását, a kábítószereket és a prostitúciót is magával hozta. Ezt a fejlődést, Kína amerikanizálódását próbálják most ellensúlyozni. S a buddhizmus a régi kínai hagyományok egyikeként segíthet a múlt értékeire támaszkodó, saját kínai identitás kiformálásában. A Dharma újraéledése feletti lelkesedés óriási.

Az utolsó előtti napon egy buddhista musical-re voltunk hivatalosak Hangcsou ultramodern színházába, ahol Kuan Jin (Avalókitéshvara) történetét egy felerészt süketnéma táncosnőkből álló balettcsoport adta elő.

Érdekes emberekkel találkoztunk a világ minden tájáról, és sok alkalmunk nyílt beszélni az európai buddhizmusról. Nagy volt az érdeklődés ez iránt. Kínában ez a Fórum új reményeket ébresztett.

Egészen másként zajlott a Buddhista Világszövetség küldöttgyűlése Kaosziung mellett, a tiszteletreméltó Hszing Jün mester által 1967-ben alapított Fo Kuang San templomban, a zen hagyomány rinzai iskolájához tartozó legnagyobb tajvani buddhista kolostorban. A rend egy sajátos humanisztikus buddhista irányzatot fejlesztett ki és ápol, mely Tajvanon igen népszerű. A mintegy kétszázötven küldött a templom vendéglátását élvezte, s igen nyitottnak és barátságosnak bizonyult. A rend célja, hogy világszerte előmozdítsa a buddhizmus ismertségét, és beemelje azt az emberek életébe és szívébe.

Németből fordította: Uttarí