A Buddhista Misszió honlapja

Két utazás Kínába – egy jeggyel

Amikor a Német Buddhista Szövetség irodájába meghívás érkezett a kínai nagykövetségtől az Első Buddhista Világfórumra, az ottani munkatársak nemigen tulajdonítottak ennek jelentőséget, mivel senki sem gondolta volna, hogy a Kínai Népköztársaságban nagyszabású buddhista rendezvényre kerülhet sor. Csak amikor a nagykövetség sürgette a válaszunkat, kértem, hogy küldjék el nekem a meghívót, s kezdtem kutatni a dolog hátterét. Miután kiderült, hogy neves keleti és nyugati mesterek álltak ki e Fórum megrendezése mellett, amely 1949 óta az első nagy nemzetközi buddhista konferencia lett volna Kínában, várakozásokkal telve fogadtam el a meghívást.

A Buddhista Világszövetség (World Fellowship of Buddhists) éppen egy héttel később Tajvanon tartotta küldöttgyűlését. Így aztán Fritz Reg barátommal, aki hosszú évek óta képviseli a Német Buddhista Szövetséget a Buddhista Világszövetségben, útra keltünk Hangcsouba, ahol e Fórum 2006. április 13–16. között „A harmonikus világ a tudatban kezdődik” mottóval került megrendezésre. Hangcsou nemcsak modern nagyváros, hanem itt található a híres Nyugati Tó, melynek partján gyönyörű parkokban számos régi templom tanúskodik Kína buddhista múltjáról.

Hangcsou városi csarnokában a következő témakörökben hangzottak el hozzászólások és pódiumbeszélgetések: „Egység és együttműködés”, „Társadalmi felelősség”, „A buddhizmus békemissziója”. 130 küldött jelentkezett hozzászólásra. Ezért minden felszólalónak – pozíciójától és rangjától függetlenül – pontosan nyolc perc beszédidő lett kimérve, melynek lejártakor könyörtelenül kikapcsolták a hangosítást. Említésre méltó felszólalók voltak Hszing Jün, a tajvani humanisztikus buddhista iskola és a Fo Kuang San kolostor megalapítója, Bikkhu Sanghasena Ladakhból, Ato Rinpoche Nagy-Britanniából, és egy delegáció Plum Village-ből. Izgalmat keltett a kínai kormány által kinevezett tizenhatéves Panchen Láma fellépése, aki ebből az alkalomból szólhatott először nagyobb közönség előtt; nyolcperces beszédét követően azonban rögtön ismét kikísérték. Nem aratott nagy tetszést.

Az Első Buddhista Világfórum zárószertartására a dél-kínai tengeri Csousan szigetcsoport (Szecsüan tartomány) egy idilli szigetén fekvő, Avalókitéshvara Bódhiszattvának szentelt Putuo San-on, Kína négy buddhista szent hegyének egyikén került sor, több kínai és külföldi méltóság jelenlétében. Emberek ezrei jöttek el közelről és távolról, hogy lássák a delegációkat. A sziget templomának helyreállítása igen előrehaladott állapotban van.

kinai1Hangcsouba visszatérve a Nyugati Tó körbejárása várt ránk, melynek során több templomot is meglátogattunk. Megindító volt tapasztalni, milyen nyitottsággal és örömmel fogadták a szerzetes küldötteket. Ez a Fórum egyértelmű jele volt annak, hogy Kína –hivatalosan is – nyit a buddhizmus felé. A Kínai Népköztársaságban mintegy százmillió ember vallja magát buddhistának. Még mindig áll csaknem húszezer templom, javarészt a hegyekben elrejtve.

A buddhizmushoz való viszony újragondolása Kínában az elsöprő gazdasági fejlődésnek köszönhető, amely a nyugati civilizáció számos nem kívánatosnak tekintett „vívmányát”: a Coca Colát, hightechet, a gazdagok túlhajtott fogyasztását, a kábítószereket és a prostitúciót is magával hozta. Ezt a fejlődést, Kína amerikanizálódását próbálják most ellensúlyozni. S a buddhizmus a régi kínai hagyományok egyikeként segíthet a múlt értékeire támaszkodó, saját kínai identitás kiformálásában. A Dharma újraéledése feletti lelkesedés óriási.

Az utolsó előtti napon egy buddhista musical-re voltunk hivatalosak Hangcsou ultramodern színházába, ahol Kuan Jin (Avalókitéshvara) történetét egy felerészt süketnéma táncosnőkből álló balettcsoport adta elő.

Érdekes emberekkel találkoztunk a világ minden tájáról, és sok alkalmunk nyílt beszélni az európai buddhizmusról. Nagy volt az érdeklődés ez iránt. Kínában ez a Fórum új reményeket ébresztett.

Egészen másként zajlott a Buddhista Világszövetség küldöttgyűlése Kaosziung mellett, a tiszteletreméltó Hszing Jün mester által 1967-ben alapított Fo Kuang San templomban, a zen hagyomány rinzai iskolájához tartozó legnagyobb tajvani buddhista kolostorban. A rend egy sajátos humanisztikus buddhista irányzatot fejlesztett ki és ápol, mely Tajvanon igen népszerű. A mintegy kétszázötven küldött a templom vendéglátását élvezte, s igen nyitottnak és barátságosnak bizonyult. A rend célja, hogy világszerte előmozdítsa a buddhizmus ismertségét, és beemelje azt az emberek életébe és szívébe.

Németből fordította: Uttarí        

kinai202

No votes yet

Ahogy egy ihletett művész kezében az értéktelen agyagdarab felbecsülhetetlen értékű műalkotássá változik át, az életünkre való panaszkodás helyett nekünk is meg kell kísérelnünk életünk rendelkezésre álló "agyagából" valami értékeset létrehozni.

— Láma Anagarika Govinda

 

Poll

2012-re sokan világvégét vagy a mai társadalmak összeomlását, egy új világrend létrejöttét jósolják. Ön szerint:

Who's online

There are currently 0 users and 15 guests online.

Kövess bennünket a közösségi oldalakon!

Kövesd a Buddhista Misszió híreit a Twitteren!

Látogatók száma

Powered by Drupal, an open source content management system