A tökéletes Útra való rálépés azok számára nehéz csak, akik elutasítanak, vagy előnyben részesítenek dolgokat. Maradjatok mentesek a vonzalomtól és az ellenszenvtől, s a belátás a maga közvetlen tisztaságában megnyilatkozik. Elég egy hajszálnyi különbségtétel, s ég és föld máris végtelen távolságra került egymástól.
Sokan kíváncsiak arra, hogy mit gondol a buddhizmus a szexről és szerelemről,
a családi kapcsolatokról, vagyonszerzésről és kapzsiságról, sorsról és
végzetszerűségről, elmúlásról, előző életekről és életörömről.
Többször jutott eszembe különböző helyzetekben, hogy tennem kell-e valamit
vagy nem. Mikor mi a helyes? Gondoljuk végig.
A leborulás gyakorlatánál nagy a veszélye annak, hogy mechanikus ismétléssé, egyfajta gimnasztikává váljék. Amikor elkezdtem gyakorolni a leborulást, magam is keresztülmentem ezen: a gyakorlás néhány hónap múltán monotonná, mechanikussá, unalmassá kezdett válni, és egy időre abba is hagytam. Később újrakezdtem, de megpróbáltam másképp hozzáállni. Ez vezetett el oda, hogy elkezdtem felfedezni e gyakorlat mélyebb értelmét. Az ennek során szerzett tapasztalatokat, a felfedezett összefüggéseket szeretném ebben az írásban közzétenni.
Csípős hidegre ébredtünk vasárnap reggel. A hideg szél sem szegte kedvünket, 8 órakor nagy léptekkel indultunk Csákányospusztára, ahol egy kedves házaspár üzemeltet turistaszállót. Egy forró kávéval, teával kényeztettük magunkat, közben körbevettek minket a barátságos kis háziállatok...
A május 8-án megtartott Vészákh ünnepen öten döntöttek úgy, hogy elkötelezik magukat a buddhista szellemi út mellett.Közülük ketten közösségünknek is tagjaivá váltak.
Egy férfi hegymászás közben megcsúszik és estében még épp talál egy fogást egy párkányon. Fél kézzel lóg a semmi felett. Vár egy ideig, majd felnéz és azt kérdezi:
– Van itt valaki, aki tudna nekem segíteni? – néma csend…
Volt egyszer egy íjász, aki olyan tehetséggel bírt, hogy már egészen fiatalon megnyerte a szülővárosában rendezett íjászversenyt. Látván tehetsége csíráit, a szülei különböző íjászmesterekhez küldték tanulni. Bárhová is került az ifjú, a versenyeken, melyeken elindult, pontosságának köszönhetően mindig elhozta az első helyezést.
...Szemerkélő esőben léptünk be a Mária-szakadék fehér mészkő sziklás szurdokába. A szakadék végét egy bükkfába faragott Szűz Mária képe jelezte, majd egy Krisztus kép fafaragás. Nem sokkal később Körtvélyespuszta régi temetőjéhez értünk, a XVIII. századi gótbetűs, német írású sírfeliratok a hajdani telepesek nemzetségét jelzik...
Ahol a tudat határtalan és világossága mindent betölt, / Ott a víz, föld, tűz és szél sem létezik, / Ott a hosszú és rövid, durva és finom, jó és rossz, név és forma véget ért. / A tudat tevékenységének megszüntetésével ez mind véget ért.
A Szangha kitűnően sikerült kirándulása a tavaszi évad utolsó együttlétén. Ezúttal az izgalmas és varázslatos Börzsönyben jártunk. A fotókat készítette: Vadzsirí.
Az új egyházi törvény az 1990/IV. törvény alapján bejegyzett egyházak többségét, köztük a Buddhista Missziót is, megfosztotta egyházi státuszától. Az új törvény ugyanakkor lehetővé tette, hogy azok a vallási közösségek, amelyek már tavaly kérvényezték az egyházi státusz újbóli elnyerését, első körben az ezer aláírás nélkül is kezdeményezhessék az újraregisztrációt...
Az ultimatív meseelemzés!
Legszebb népmeséink a női spiritualitásról, a természetben munkáló magasabb erőkről és a női szellemi energiákról szóló ősi tudást közvetítik. Néphagyományunk a maga rejtett, szimbolikus nyelvén a nyugati kultúrába való beilleszkedés során is megőrizte az Anyaistennő ősi kultuszának nyomait és más, ázsiai eredetű tanokat. A kötet írásainak másik középponti témája a szellemi út során fellépő tudatállapot-változások és különleges lelki élmények...
Tiszteletreméltó Vadzsramálá következő nyilvános előadása február 3-án lesz "Ne csinálj magadnak faragott képet?! A képekről, a képalkotásról és a példaképekről mint a belső növekedés útjairól" címmel. A nagy teista vallások tiltják a képmások készítését. A buddhista hagyományban azonban a képek „képeznek” és inspirálnak bennünket...
Ez a fontos írás a női és férfi princípiummal kapcsolatos indiai eszmék világába kalauzol el bennünket. A szerző rámutat arra az ősidőktől fogva létező felfogásra, mely a női lényeget és ezáltal a természetet is szelleminek, sőt isteni eredetűnek látja. A női szellem azonban nem a férfiisten alternatívája, ahogyan azt a férfias versengési komplexustól áthatott modern feminizmus vagy az elnyomó patriarchális szellemiség egymással nagyon is összhangban érti, hanem annak társa, kiegészülése, ellentétes pólusa: a férfi és nő nem két szembenálló princípium, hanem az egy Isten két arca.
Itt, Nyugaton a buddhizmust kizárólag az önmegváltás útjának tekintik. Aki azonban élt már hagyományosan buddhista országban, az jól tudja, hogy a kegyelem dimenziója, ha más formákban is, mint a kereszténységben, de ott is kifejezésre jut. Az alábbi írás e formákat és azok tanulságait veszi szemügyre.

A sztúpa egy olyan kultikus építmény, amely a buddhizmust megelőző korokból származik,de a buddhizmus őrizte meg egészen napjainkig, és ruházta fel olyan szakrális jelentőséggel, hogy ember és világ végső természetének, az úgynevezett dharmadhátunak (magyarul: végső igazság-elemnek) az építészeti megfogalmazásává vált.
A buddhizmus növekvő népszerűségének titka, hogy nem csupán utat mutat az embereknek a belső és a külső békéhez, hanem azt is megtanítja, hogyan lehet ezen az úton lépésről lépésre haladni. A nyugati emberek nagyra értékelik, hogy a Buddha tanítása konkrét módszereket ad a kezükbe, melyek segítenek abban, hogy jótékony változtatások révén életük mesterévé váljanak.
Az üdvösen etikus viselkedésnek nem feltétele a steril belső tisztaság és az életellenes önmegtartóztatás. Ellenkezőleg: csak aki "izzani képes", az hordozza magában azt a belső intenzitást, ami az önmagunkon túlemelő szellemi fejlődés lángját be tudja gyújtani.
Avalókitésvarát általában a részvét vagy együttérzés isteneként ismerjük, de ritkán gondolkozunk el azon a tényen, hogy ugyanakkor ő az, aki kinyilatkoztatja a Pradnyápáramitá-hridaja szútrát. Ez a szútra - magyarul a Transzcendens Bölcsesség szíve szútra - pedig minden jelenség ürességéről, káprázat természetéről szól.
A korai buddhista hagyomány sajátossága, hogy az előkészítő gyakorlatokat követő két fő gyakorlási irány - a lehiggadás és a fölismerés gyakorlatai - kiegészülnek egy harmadik fő meditációs módszerrel, az ún. »éberség« gyakorlatokkal.

Ha minden érző lény szenvedését tartjuk szem előtt, emellett eltörpülnek saját problémáink.