A mettá meghatározása szerint olyan szeretet, amely nem támaszt feltételeket. E szeretet szívtudatunk valódi természetének – a buddha-természetnek – szerves része. A hétköznapi valóságban azonban mindez ritkán képes megnyilvánulni. Abban az életkorban, amikor ezt kibontakoztathatnánk, a gyermek teljes függősége és rászorultsága a korlátozott és feltételekhez kötött szülői szeretetbe ütközik, s mindkét félnek meg kell tanulnia ezzel együtt élni...

Az ember nem járhat egyszerre két úton, fontos, hogy elkötelezett legyen a kiválasztott egyetlen út iránt. Az egyénnek el kell döntenie, melyik irányzatot tartja a sajátjának, melyik áll hozzá a legközelebb, melyik felel meg temperamentumának, spirituális késztetésének. Ha ezt eldönti, már látja, hogy melyik úton kell haladnia.